Alföldi Napló

Április 23-án délután, felszállt az első sportrepülőgép a jászszentlászlói repülőtérről. A gép két pilótája, Ilcsik Sándor növendékpilóta és Szekeres Szabolcs oktatópilóta, mindketten a Jászszentlászló Sportegyesület Repülő és Ejtőernyős Szakosztályának tagjai.

Mondta a Soltvadkertről származó Év Bortermelője azon a sajtótájékoztatón Budepesten, ahol a Duna Borrégió Borút Egyesület több hónapos marketing munkájának a beszámolója történt. A Bács-Kiskun megyei önkormányzat tulajdonában lévő Üllői úti Nemzetközi Kerámia Stúdió egy izgalmas helyszín volt, ahol a művészetet a borral tucatnyi orgánum képviselőjének tudták bemutatni. A Bor, Művészet, Turizmus a Duna Borrégióban nevű bormustra fővédnöke Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. A tájékoztatón megjelent Bányai Gábor is.

A félegyházi a Kunsági Borvidék egyik legkisebb szőlőterülettel rendelkező hegyközsége a maga 314 hektárjával. Az itteni szőlőtermelők azonban legalább annyira elkeseredettek, mint a borvidék „nagygazdái”. Ezt Selb László hegybíró is megerősítette, aki tagja a Kunsági Borvidék igazgató választmányának is.

Nagyapám téli estéken mesélni kezdett a munkájáról. Tudjátok?(csend és gondolkodik)? olyan szép volt az az idő! Nehéz munkával kerestük a kenyérre valót. Jöttek patkoltatni, vasaltatni, kocsit javíttatni. Sok ember megfordult az udvarunkban. A lovak dobogása, kocsik zörgése mindennapi életünk része volt. Egy patkó megedzése, az üllő ritmikus hangja zene a füleimnek- és a távolba merengett az emlékezés ködében.

- Mióta galambozol? Milyen fajtát tenyésztesz és milyen eredményeket értél el ebben a munkában? Mik azok a célok, amiket kitűztél magad elé? – kérdeztem Toldi Csaba félegyházi, Perczel utcai galambászt.

Nem csak szóban, de mailben is szóvá tették egyéni véleményüket, miszerint olykor kissé elfogult vagyok ha a napi „forradalmi” történéseket kommentálom. Hát ebben aztán nincs semmi igazság. Kaptam már annyit mindkét oldal beteg és szűkagyú rétegétől, hogy megengedhetem magamnak az objektivitást. Talán az erkölcsi és morális józanságom mondat-írat velem olykor olyat, ami szubjektivitásra utal. Ennyi megengedhető egy zsurnalisztától ha már a társadalom többoldalas újságírói azért ennél sokkal nagyobb kanállal eszik a maszlagot…jó pénzért. Ez irányú újabb förmedvényt eszeltem ki, hogy még a kampánycsend előtt bemutassam mindkét oldal lelkes aktivistáját vagy inkább véleményét – semmiképpen sem azért, hogy valamifajta tanulságot kelljen belőle levonni…

Szombaton Vajdaságban jártam egy szüreti fesztiválon. Közelebbről Horgoson, ahol fantasztikus magyarok élnek. Közel a határhoz, közel a tegnaphoz és persze közel a mához. Hiába az ismeretség, három hónapos találkozási szünet, a kézfogás utáni ötödik percben már a magyar eseményekről van szó. Aztán egy másik helyszín, újabb emberek és persze újabb vélemények. Kár, hogy ezeket itthon nem taglalja a központi média. Lehetne tanulni belőle…

Tegnap egy rádió és később tévéműsorban is feszegették a „forradalmi” jelenséget köztiszteletnek örvendő szakértők, akik arra a megállapításra jutottak, hogy bizony már évek óta készítik elő a magyar belpolitikában ezt, a forradalomnak becézett tüntetéssorozatot, melyet az ’56-os események ötvenedik évfordulójára készültek kiteljesíteni. Hajnali kettőkor aludtam el végelgyengülésben, mert addig figyeltem a tévében, hogy a ráérő „forradalmárok” miképpen támadnak a köz rendőrei, hogyan törnek és zúznak együttesen. Az esti órákban találkoztam is kettővel…

Hosszú tárgyalásom volt tegnap. Próbáltuk hazugságok nélkül tervezni az üzleti jövőt, de hamarosan rá kellett jönnünk társaimmal, hogy ez manapság Magyarországon hiú ábránd. Aztán ha mégis kiderül, hogy hazudott valaki, akkor elcsodálkozunk. Pedig ha nem hazudnánk, talán nem is tudnánk megélni ebben az állam által jól szervezett csődtömegben. Későn értem haza és be sem kapcsoltam a tévét. Csak reggel értesültem róla, hogy megőrült a világ itt, ebben a szélszaggatta, politikai barmok által a népet egymásnak ugrasztott Középső Kelet – Európai Kárpát medencében…

"A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben N.P. úgy érezte, nincs mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.
- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk egyértelműen dönteni rólad - mondta a nagy kapus. - Ezért újszerű megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, s utána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.

Géza nagy nőfaló hírében állt, persze az asszony erről mit sem tudott. Azon lakodalmi zenészek egyike volt, akik jó kiállású fazonként csapták a szelet a népes násznép azon fehérnépének, kiknek urai el-elszenderedtek a kemény alföldi boroktól úgy éjféltájt és könnyen meg lehetett velük beszélni egy-egy randevút...más, nem lakodalmi alkalmakkor.

Amikor visszajött, már kereste annak a lehetőségét, hogy újra valamifajta békefenntartóként szolgáljon. Ment volna akár Afganisztánba is, csak még legalább egy-két évet. Amíg a család rendbe nem jön anyagilag. Állítása szerint a kint szolgálókat nemigen érdekli más csak a túlélés…és valahol igazuk is van. Persze mindamellett talán a legeslegfontosabb a pénz. Minden percben várja a parancsot a kiutazásra…alföldi gyerekként.

Ma
2010. szeptember 5.
vasárnap
Viktor, Lőrinc
névnapja van.

Ma még nincs hírünk.